A földbe furtam már egészen a fejem,

körbe, körbe tapogatózik csak két kezem.

Idegen minden.

A szemem sötétbe nyomul,

épp,hogy csak érinthetek olykor ismert lekeket,

de igy megragadni senkit nem lehet.

Kisiklik kéz a kézből,s ennyi csak,

az érzéktelen mélység megmarad,

karom is lelohad,

feladom,

akaratom a hűvös földre hagyom.