Ennyit az önzetlenségről

 

Hajnalban tipegtem haza frissen talpaltatott, kedvenc magassarkúmban. Már nem kopog, Korcs mégis megneszelt és megugatott.  Kenyeret adok neki és ez a hála!? Meg se ismer. Legközelebb mindig lesz nálam ennivaló, lekenyerezem, hogy ne bántson az, akivel jót tettem. Ennyit az önzetlenségről…