Frici karácsonya

Az az ötlete támadt, hogy kitalál egy karácsonyi történetet. Ő, Frici. A csendről fog szólni, hogy mindenki, de mindenki szavak nélkül is megértse egymást. Tegyük fel a hangya és az ember is, szavak híján...
Apa reggel útnak indul, magukra hagyja őket egy egész napra. Anya a reggel(i)től kezdve a házuk rabja. A vak is látja és Frici meg lát(ó). Kedvenc állata a csiga. Az, viheti a házát magával. Frici csigát rajzol mindenhova, porba, falra, a papírra is, az iskolafüzetbe. Vajon értheti egymást egy csiga meg egy lepke? Ez járt az eszében mikor a fát díszítették, anyával ketten. Két, ennyire különböző testben, lakozhat-e rokon lélek?
A pillangó hernyóból lesz, a csiga, mindig is csiga volt. Rendeltetés szerű, sors. Gyerek vagyok- gondolta Frici. Vajon mi lesz belőlem, miután minden évben feldíszítjük a fát, anyával ketten, egyedül!? Apa nélkül, este 8 utánig, mert utána az érkező kocsi zajára félrevont függöny mögül beragyogják a (karácsonyi) csillagok a szobánk.