A hercegnő

 

 Hercegnők már nem élnek, de ha jól kutattok, megtalálhatjátok őket az emlékeitek között,azokból az időkből, amikor még éltetek.

 

 A Sashegy legmagasabb fokán állt a vár, ahova bezárták Lüdmillát. A jóságos hercegnőkmegmenekülésének törvényszerűségét ismerve nem rettegett, nem panaszkodott, nem voltdühös, de még csak nem is álmodozott soha. Elfogadta a sorsát, melynek beteljesülése aszabadulást  és a megmentő herceg iránti feltétlen odaadást jelenti majd.

 

Telt múlt az idő, a torony harangja óránként hallatott magáról, csakúgy ahogy az énekes madarakpontos jelét adták a tavasznak vagy ahogy a hóesés némasága láthatóvá vált a (torony)szobaablakából.

 

Beleőszülök- gondolkodott a hercegnő. Aztán az is eszébe jutott, nem csak a várakozás, a gondolkozás is  öregít.  Hoppá! A ráncosodásról nem is beszélve…Hogy fog akkor megmentő hercegének szeme elé kerülni? Legfeljebb sehogyan nem. Nem hagyja magát megmenteni és kész!

 

Ki is vagyok valójában?

filozofikus álom:

nem álmodni.

 

Valahol  hallotta egykor ezt a pár sort és most úgy vélte, ez nagyon ráillik az életére. Hazugság.Mert hát, hol lehetne jobban élni, mint távol még a hercegektől is. Mit tudni, melyik herceg béka és melyik béka herceg...Serceg, mint a tűz, ez a pár gondolat, ami hosszú idő után visszavezette önmagához. Békés tehetetlenségre született, melyet majd egy varangy arcú, gazdag és széplelkűherceg mellett talál meg, már ha az megtalálja őt valaha is...

 

Mint mondottam, nem ment, nem bizony a hercegnő egy tapodtat sem, de látogatói azért

akadtak. Például a jósnő Thabita.

 

- Látom a jövődet- kántálta sejtelmesen- s ha jól látom, nincsen. Nem halsz meg csak majdnem.A varangyképű, ám gazdag és széplelkű uradtól beteg gyermeked születik. Leukémiás lesz a kicsike. Semmivel és senkivel nem foglalkozol majd csak vele. Hogy túlélje a túlélhetetlent, saját kis életét. - De szép, hogy semmit sem tudni előre, ez sem biztos lelkem, csak a zsigereimben megvalósítom a képzeletet, amit szánok neked. Nem kell ám mindent elhinni, amit egy tudós vén öregasszony mond- azzal megcsörgette az aranyakat, amit a semmiért kapott. Ilyenek hát a csillagok-merengett a hercegnő- fényesek és a maguk valóságában igenis nagyok. Messziről nézzük, túl messziről őket. Így csöppet sem ijesztőek...Kiskosár, nagykendő. Ejtőernyő egy másik világba. Ez a megoldás. ,,Maga, a történet az, hogy meséljük, éljük-haljuk, halljuk. Ki hitte volna, hogy mindezt pontosan tudja vagy ha nem is kristálytisztán, de sejtései vannak az élet(e) lényegéről. Nem vár a hercegre, mert nem is jön el. Nem is jön el, mert nem vár rá…Egyszerűen ennyire bonyolult ez...Vegyük azt, egy terhes hercegnőnek jól kell kinéznie, el ne hagyja hercege. Nem is élne, ha mindig erre gondolna csak. Kék ruha, a kék ruhája fogja most megmenteni! Van, hogy képzeletbeli bált rendez a toronyszobában. Eljátssza a hibákat, amelyeket vétett egykor tánc közben. Egyszer túl kemény volt, másszor a kelleténél engedékenyebb. Ez mind csakszerep, mint most: eljátszani  önmagát.Eljátssza, elherdálja, elkótyavetyéli, igaz lehet, de mindig hallotta a zenét. Belülről. Ha nem is szólt, emlékezetből idézte meg. Hogy ez hogyan lehet?  Táncolni megszállottan szeretett.Szeretet? Megríkatja és tőmondatokban beszél, magában. El lehet egyáltalán mesélni egy táncot?Megélnie, élni(e) kell.(ene). Szárnyverdesés. Fél percig se tartana a suta játék, a rekonstruált lépések helyett kiugorni a toronyszoba ablakából. Fél a magasságtól, ez a baj. Le sem  néz, inkább le se… Mint a mesében, a kék ruha volt rajta éppen. Még épségben. Most, ahogy megpróbálta magára ráncigálni, oldalt felrepedt. Afenébe két kiló, biztos megvan két kiló feleslege. Nem tesz jót a tétlenség, nem tesz jót! Ám mindegy is, nem a ruha teszi a toronyba zárt hercegnőt.A szabad hercegnőket igen. Egyszer talán még lesz köze a tökéletességhez. A tökéletesség látszatának tökéletes módon való megtartásához, egészenpontosan. Mert ebből áll (össze) az élet, legalábbis a hercegnők élete. Talán, talán. Talán-talány... A toronyszobából is nagyon úgy tűnik. Félelmetesebbnek, mint ott maradni, ahol éppen van: a toronyszoba ablakában, örökké a horizonton csüngve, csüngve az örök horizonton. Végtelen-e bármi?  Hercegnőként illik hinni,hogy igen, igenis. Parancsként  hangzik, minthogy tényleg az. Belső. Belső illemtudás. Inkább-megfelelésvágy.  Megfelelni vágyás inkább.” Egyes szám harmadik személyben ír önmagáról a naplójában. Zavaros, tudathasadásos. A szerelem van, hogy megrabolja a valóságot. Kurvahosszú mese. Mint hacsak nem volna épp elég ideje, úgy, olyan hévvel védekezik ellene. (Az ellen, hogy örökké tartson.) És egy nap bekopogtatnak majd az ajtón! (Még jó, mert ha megkérdeznék mitől,hát bizony az unalomtól fél legjobban…)

 

,,Anyám, férfiasságot követel” mondta az álmában a kisgyerek. Leendő, öntudatos kisgyermeke.Fiút akarna, ideális apától. Szóval a hercegek…Azt hihetné nincsenek, ha nem akadt volna már többel dolga. Többel is mint kellett volna… Vagy kevesebbel, ahogy… Nem akar beszélni a múltról, még nem, majd egy/a  hercegnek. Kopogtat(nak). Ő lesz az. Barna haj, kék szemekkel.(Kék szemek, kell!) Pont mint a tulajdon anyjának. Egyefene komplexusok! Igenis, rendjénvaló.Szép, tetszene is neki. Csak... Mindig csak-csak nem…csak nem! Igen túlbonyolít. Csakis azért mert nem próbálta még, milyen parfümbe beleizzadni vagy, hogy van-e hangja a szűzhártyának,amikor reped…? Ilyesmire nem illik gondolnia. Magára az illemre se, zsigerből illene  az illemnek mennie. A hercege herceg-e? Mind gyáva-tűnődött-egy herceg jellemének pedig a gyávaság nem lehet sajátja. Mégis, emberből van, ember-herceg, hercig herceg-ember. Egyszer szeretett valakit, de gyávaságon kapta. Szeretni: akarni, nem szeretni: nem akarni. Ilyenegyszerű. Mindig hölgyválasz van. Istenem, de rég táncolt. Nem mindegy a partner személye. Azt mondják, akivel a tánc megy, a közös élet is élhető. Mindenesetre a tánc az első próbatétel. Ki kel választani végre azt a ruhát és lekönyörögnie magát  a toronyból. Igenis! Mielőtt még kopogtatnak és lecipeli valami nemkívánt ficsúr. Fontos tudat,  hogy a választás tudatos. Ki fogja próbálni! Elvégre,mit veszíthet...? A magányért nem nagy kár, az egyedüllétért már inkább, de meg lehet szokni,le lehet szokni... Önmagunkról is? Ilyen és ehhez hasonló, valójában felnemtett kérdésekre kell tudni válaszolnia,  annak a hercegnek, aki bátor! Kevés van, aki bátor és még kevesebb, aki tudja a választ, nem csak merészkedik. Olyan pedig, aki bátran megfelel, talán csak a mesében. És minden (herceg)nő erős hittel  bízik is benne, hogy éppen az ő meséjében lesz fellelhető. Mert minden valamirevaló (herceg)nőnek meséje van. Ha meg éppen nincsen, hát kitalál egyet...néha a kitaláltak, gyártottak, mondvacsináltak jobban sikerülnek, mint  bármelyik elcsépelten tökéletes, mindenbenklappolós végzet-sztori...És így tovább...Várokozás közben több minden eszébe jut az embernek, hát még egy hercegnőnek...Legkedvesebb játéka a párbeszédes. Például ez:

 

- Hülyeség.

-Nem, gyávaság!

Gyávaságon kapta magát, miközben ajtót nyitott...

 folyt.köv