Memoár

 

Szeretni

és

belahalni,

hogy nem lehet belehalni,

ki kell magamból  téged paterolni,

mint egy rossz

hálótársat.

Meg ne ágyazz!

Nem maradtsz sokáig,

két- három év és kiheverlek,

elkopnak a rugóid mint egy rossz

kanapénak

s nem játszunk többé katapultast,

elhagylak- tombola,

ki húzza a rövidebbet

az idő gyufásskatulyájából?

Csukott szemem elé,

a kezemet is odateszem,

ki ne látszon a remény,

álhatatos, kemény,

téglafal közöttünk,

szeretet van,

van- szeretet,

magam helyett

téged látlak

a tükröm-tükrömben,

felzaklat és megnyugtat

egyeben,

önmagunk elvesztését

ki kell érdemelni,

mindig tetszeni akarás,

hogy neked legyek szép,

hogy neked legyek sovány,

hogy neked legyek magányos,

legalább- fikcióként

elképzelem,

de a gondolatsor

megszakad,

korcs mondatokba rendeződve,

az idő múlásától elkorcsosult

memoár a (szöveg) vége…