Téboly

Az idegek tivornyái után,

a mámoros ébredés fokán

őgyelgek veled,

s közben kutatom a könnyed teret,

ahol nélküled is lehet,

a vidámparki helyet,

a hullámvasút mehet

sikít,tágul a félelem-keret,

le akarok szállni,keress,szeress!

Vegyél karodba,

s menyünk együtt továb,újra,

ordítok,ez durva,

most karod feszíti,szorítja

fáradt testem

hullámvölgybe taszítja,

feldobja,elkapja,ha megúnja

kezemet a hajamba túrja,

torzul az arcom,

betegre gyúrja...

  Az altatódal,azt jól tudja,

lassul, lassul,lassultatja,

az őrületbe ringatva,

tébolyt nyugtat az öntudatra.